Városainkban járva általában rohanunk egyik helyről a másikra, nincs időnk felnézni az épületek homlokzatára, a történetükről pedig még kevesebbet tudunk. Pedig nagyon sok olyan érték vesz minket körül, amit érdemes megismernünk.
A Nagykörút historizmus korabeli épületegyüttese nemzetközi szinten is egyedülálló, azonban a háborús pusztítások következtében találunk itt a későbbi korokból is épületeket. Egy ilyen az Erzsébet körút 22., amely az 1889-ben épült eredeti, majd feltehetően a II. világháborúban nagyrészt elpusztult épület helyén 1960-ban készült el.
Az akkor Lenin körút 22. szám alatti épület generáltervezésére a BUVÁTI kapott megbízást, az építész tervező Jeney Lajos volt. A Nagykörút mindig is frekventált helye volt Budapestnek, így a földszintre egy reprezentatív rádió és televízió bemutatóterem került, míg az emeleteken tanácsi lakások kaptak helyet. A pillérek és a födémek hálóját a főhomlokzaton is megmutató ház a negyedik lakószint felett kialakított főpárkányával, valamint nyeregtetejével illeszkedik a környezetébe.
Az üzleti terek tervezői a KERTI munkatársai, Nyári László és Vasai Béla voltak. A Magyar Építőművészetben a bemutatóteremről közölt cikkből képet nyerhetünk arról, hogy a korszak nagy presztízsű iparcikkei mai szemmel is nagyvonalú, látványos térben kaptak helyet annak idején.
Az alsó szint rádiók, magnók és lemezjátszók bemutatására és árusítására szolgált. A lemezhallgatáshoz félkörívesen egymáshoz csatlakozó fülkéket alakítottak ki, amelyek ajtói és válaszfalai alumíniumból készültek, az akusztikai elvárások miatt kettős üvegezéssel. A fülkék a padlótól a mennyezetig teljes egészében filcbevonatúak voltak. A hanglemezekbe történő belehallgatáshoz még egy „hang-bárpult” is rendelkezésre állt, beépített lemezjátszókkal és fejhallgatókkal.
A berendezési tárgyak és a raktárajtókat is magukba rejtő falburkolatok természetes árnyalatú diófából készültek. Ezen kívül az alsó tér anyaghasználatát a narancssárga műanyag és az alumínium határozta meg. A padlóburkolat római mozaik volt, kék, fekete és fehér színekben. A mennyezet tört narancs, a falak kék és szürke színt kaptak.
Az üzlet alsó szintjéről egy konzolosan szerkesztett, kör alaprajzú vasbeton lépcső vezetett a galériaszintre, fekete műkő fokokkal és bronzszínűre eloxált alumínium korláttal. A felső szinten zeneszekrényeket és televízió készülékeket mutattak be. A hangelnyelést a padló filcburkolata, a bordás gipsz fal és a rabic álmennyezet biztosította. Ez utóbbi egyben az indirekt világítást is magába rejtette. Fémvázas mobil bútorok egészítették ki az enteriőrt. Az ülőbútorok kék, lila és türkizzöld huzatainak a falak, a mennyezet és a függönyök gyöngyszürke színe adott semleges hátteret. A rádió- és televízióboltot azóta átépítették, ma OFOTÉRT üzlet van a helyén.
Az épületet részletesebben ismertető tabló a Közösségépítészet címmel Jeney Lajos életművét bemutató kiállításon a Lechner Tudásközpontban tekinthető meg szeptember 30-ig.
Forrás: Magyar Építőművészet 1961/6, 32-33.
Archív képek forrása: Jeney Lajos szakmai hagyatéka, Lechner Tudásközpont
Mai fotó: Kis Ádám, Lechner Tudásközpont
